Exhibition @ Apacuka

2009
Photo by Anikó Huiber, Ákos Rajnai, Tamás Kovács


 

Mit is keres HURAKO?  Eképp fogalmaznak: “A másik keresése, a másik önmagunkban keresése, önmagunk keresése.” A képek hangulati elemeiből fakadóan – amelyek egyébként fontos részei a dramaturgiának – nem garantált a siker, a másik meglelése, önmagunk meglelése, sem a másikban, sem önmagunkban. De talán nem lenne-e üdvösebb, a keresés helyett törekedni a másik megértésére és ezáltal talán önmagunk jobb megismerésére is?

A választ azonban a folytatás adja meg. “A folyamat […] az elengedésről szól. – írják. Továbbá az alkotói cél a szerepek (a társadalom rólunk alkotott képe és saját önhitünk) látványos biztonságától ejutni legalább a kétely felismeréséig.” A történet szereplői nem egymás felé tartanak, hanem inkább távolodnak egymástól. Talán annak reményében, hogy a távolság egy másik horizontot, egy másik nézőpontot, egy újabb vetületet tár fel számukra. A sorozat apropója egy személyes életprobléma.

Az én olvasatomban a létrehozott mű éppen ennek a problémának az illusztrációja, az elengedésről szól, a kényszerű, és szükségszerű leválásról azokról a szerepekről, amelyek eddig biztonságot nyújtottak, ami ugyan kockázatos, de felszabadító is. Továbbá eljutni a kétely felismeréséig. A kétely pedig az, ami mindent előre visz. Kikényszeríti a jól bevett formulák felülvizsgálatát, a rögzült szokások átértékelését, új perspektívák, látószögek keresését, ami mindig új felismerésekre és belátásokra vezet.

HURAKO története végig csaknem teljes sötétben játszódik. Bizonytalan, tétova mozdulatok, óvatos tapogatózás, félénk érintések tanúi lehetünk a ritkás fényben. Évődés két ember között, akik immár nem egymást keresik, hanem önmagukat túl ezen a kettősségen. Amit hárman – Huiber Anikó, Rajnai Ákos és Kovács Tamás Sándor – megalkottak, önnön tevékenységük, saját vívódásaik és vágyaik metaforája, felöltöztetve, felruházva, és elrejtve a divat maskarájába.

Pfisztner Gábor / esztéta

 

Let's work together

Contact